Dombi Szabolcs kosárlabda edző

A Sepsi Arénában október másodikától indult Bevezetés a sportba gyerekfoglalkozás rendkívüli népszerűségnek örvend azóta is. Legutóbb az óvodásokat kísértük el egy délelőtti órájukra, most pedig a velük foglalkozó edzőket szeretnénk bemutatni.

Sportra nevelés a legjátékosabb formában – így összegezhető az az elképzelés és hozzáállás, amelyet a Sepsi Aréna edzői vallanak és szem előtt tartanak ezeken a foglalkozásokon. Játékosság nélkül ugyanis nehezen átadható a sport szeretete ebben a korban.
Ezt vallja Dombi Szabolcs is, sorozatunkban elsőként bemutatott kosárlabda edző. Szabolcs a Kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Testnevelés és Sport Karán végzett 2010-ben, és még abban az évben kosárlabda edzőként került a sepsiszentgyörgyi Salema Basket Spotklubhoz. Több edzőtársával együtt jelenleg a Sepsi Arénában multisportot oktat óvodás és elemi iskolás gyermekek számára.

Fotó: Vargyasi Levente

Mit szeretsz leginkább az ezdősködésben?

– Számomra azért nagy élmény az edzősködés, mert olyan, mintha egy kisebb hadi csapatom lenne, amelyet irányítok, befolyásolok, akik számára taktikát, erőt, gyorsaságot tanítok, és ez rendkívül izgalmas nekem is és nekik is. Ugyanúgy nagy elégtétel a gyermekek sikerélménye, hogy ők is látják hogyan nő hétről hétre a teljesítményük.

Milyen egészen kicsikkel foglalkozni?

– Új kihívás, hiszen ezek sokkal inkább oktató sportfoglalkozások, nem edzések. Itt olyan kedves és meglepő dolgokkal szembesülünk naponta, mint az, hogy kisgyerekek beállított sorban még szopják az ujjukat, vagy játékmackóval érkeznek a foglalkozásra, és a mackó is meg kell csinálja velük együtt a gyakorlatokat. Itt nem fizikailag intenzívek az órák, mint a délutáni edzéseinken, ahol a teljesítményre hajtunk a csapatainkkal, itt játékosnak kell lenni, és a kíváncsi, érdeklődő gyerekzajban rendszert teremteni.

Elmesélsz egy kedves, humoros történetet, ami emlékezetes valamiért?

– Csütörtökönként érkeznek a Sepsiszentgyörgyhöz tartozó falvakból is gyerekek, vegyes osztályokból, 5 évesektől 8, 9, 10 évesekig. Ebben a csoportban egy kislány minden órára sírva jön be azzal, hogy hiányzik az anyukája, apukája, és ő nem akar itt lenni. Nos ő lett azóta a másodedzőm, teszi-veszi a bólyákat, és az óra végére el is felejti, hogy ő nem akart játszani.

Mennyire szokják a gyerekek az órákat?

– Egyértelműen látszik már a fejlődés a játékkultúrájukban. Itt szabályok vannak játék közben, ezeket be kell tartani, ezt oktatjuk, és ehhez kell egy játékkultúra, ami gyerekekként változó. Ezek az órák arra nagyon jók, hogy olyan ügyességi gyakorlatok, amelyek eddig meghaladták őket, sokszori gyakorolás után már jóval könyebben mennek. Nincs már gond például a sorbanállással, vagy például sokan ránéznek a pályára és már kitalálják, hogy mit fogunk csinálni.

Fotó: Vargyasi Levente

Milyen változást hozott a Bevezetés a sportba program és a Sepsi Aréna létrejötte városunk sportolási lehetőségeibe?

– Ez a projekt teljesen eltér a hagyományos testnevelési órától, mert itt tényleg a játékosságra koncentrálunk, és próbáljuk kizárni azokat a hagyományos elemeket, amelyek miatt nem annyira népszerű a testnevelés óra az iskolákban. Itt azt próbáljuk elérni, amit anno nekünk a játszóterek nyújtottak. Mi ugyanis még kimentünk a játszótérre és egész napot ott töltöttük. Meglepő, de ma ez sok gyereknél nem létezik. A Sepsi Arénában tartott sportfoglalkozásokon ezt próbáljuk jelenleg heti egyszer pótolni.

Azt is látom, hogy sokkal több ember jön meccset nézni, mert otthon a gyerekektől hallják, hogy milyen jó az Arénában, milyen jól telik az edzés, így amint van valamilyen program, legyen az meccs, koncert, vagy egyéb rendezvény, bátrabban jönnek a szülők is. Az emberek kezdenek rájönni, hogy meccsekre, versenyekre járni is egy szórakoztató elfoglaltság, közösségi élmény, és így tudnak azonosulni a sporttal. Ez mindenképp jó irányú változás.
Nemrég válogattam ki egy hétévesekből álló csapatot az Arénából, és az a tapasztalat, hogy nagyon könnyen jönnek a gyerekek délutáni edzésekre is, hiszen már megismertek minket, edzőket, összeszoktunk, ugyanakkor a szülők is nyitottak, és bátorítják gyerekeiket a mozgásra.