I. BIOPOLITIKA – Szigeti Attila (BBTE, Magyar Filozófiai Intézet)

Puszta élet, nem-ember, állat. Biopolitika és antropológia Agambennél

1. Szeminárium. Biopolitika: puszta élet versus életforma
Biopolitikai minden olyan hatalmi/politikai alakzat, amelynek az emberek nem mint állampolgárok, hanem mint a népesség, az emberi faj példányai, mint biológiai testek rendelődnek alá. Agamben szerint a biológiai élet/testiség, a puszta élet (nuda vita) politizálása már kezdetén, az antik városállamban is a nyugati politika rejtett – peremre tolt, kizárt, de ezáltal mégis magábafoglalt – alapja. A szuverén erőszaknak, a halálnak kitett  állampolgár puszta élete a modern biopolitikában a politika pereméről annak középpontjába sodródik. A XX. századi totalitárius biopolitika, végül, arra törekszik, hogy az emberi testben végérvényesen különválassza a puszta életet az életformától (a politikai élettől, az állampolgártól), a nem-embert az embertől, az élőlényt a beszélőtől stb. – hogy az előbbit mintegy kiszakítsa az utóbbiból, egyfajta senkihez sem hozzárendelhető, anonim puszta életet hozva létre.
Szemináriumi szöveg: Fordítás-szemelvények a Homo Sacer. A szuverén hatalom és a puszta élet c. kötetből (Homo sacer: Il potere sovrano e la nuda vita, 1995). Románul: Homo Sacer. Puterea suverană şi viaţa nudă, Idea, Cluj, 2006.  Angolul: Homo Sacer: Sovereign Power and Bare Life, 1998.

2. Szeminárium. A kivételes állapot és a szuverén
A puszta élet akkor kerül a politika középpontjába, amikor a politikai-jogi rendet – eredetileg ideiglenes érvénnyel, például háború esetén – felfüggesztő kivételes állapot állandóvá, normává válik. Agamben itt fura mód Carl Schmitt, a náci jogelmész hírhedt szuverenitás-téziséből indul ki: „Szuverén az, aki a kivételes állapotról dönt.”, vagyis aki törvényesen dönt arról, hogy a törvény nem érvényes. A kivételes állapotról döntő szuverénnek tehát egyidőben a jogrenden belül és kívül kell lennie – azaz magának a törvénynek is eleve önmagán kívül kell lennie. A szeminárium a szuverenitásnak ezt a topológiai és logikai paradoxonát bontja ki, konkrét, XX. századi (pl. a nemzetiszocialista kivételes állapot), illetve aktuális (a jelenlegi franciaországi szükségállapot) példákra is utalva.
Szemináriumi szövegek: Fordítás-szemelvények a Homo Sacer. A szuverén hatalom és a puszta élet c. kötetből.
Opcionális: http://aszem.info/2016/03/giorgio-agamben-az-ellenorzo-allamtol-a-destitualo-hatalom-praxisaig/

3-4. Szeminárium.  Nem-ember: Homo Sacer, Muzulmán, menekült
A szemináriumok a puszta élet, az ember-alatti ember, a nem-ember paradigmatikus alakjait elemzik. Homo Sacer-nek számított a római jogban az, aki valamilyen főbenjáró bűn, szentségtörés következtében megszűnt ember lenni: büntetlenül meg lehetett ölni, habár nem volt törvényes halálraítélt, a halálos ítélet végrehajtása azonban áldozatbemutatásnak sem minősült. A Homo Sacer XX. századi alakja a koncentrációs lágerekben a többi deportált által muzulmánnak nevezett embermaradványok, élőhalottak, a személy- és embermivoltukat elveszített ember-alatti emberek. Végül, az állampolgárságukat vesztett, puszta emberi mivoltukra redukált menekültek (ld. a két világháború között állampolgárságuktól megfosztott hontalanok, menekültek millliót, illetve a jelenlegi menekült-válságot) paradox módon emberi jogaikat, emberségüket is elveszítik, ugyanis „az az ember, aki csak ember és semmi más, éppen ama tulajdonságait veszítette el, amelyek lehetővé teszik, hogy más emberek embertársukként bánjanak vele.” (Hannah Arendt)
Szemináriumi szövegek:
1. Részletek az Ami Auschwitzból marad. Az arhívum és a tanú c. kötetből (Quel che resta di Auschwitz, 1998). Románul: Ce rămâne din Auschwitz. Arhiva și martorul, Idea, Cluj, 2006. Angolul: Remnants of Auschwitz, 1999.
2. Primo Levi: A muzulmán. In: Primo Levi: Akik odavesztek és akik megmenekültek, Budapest, Európa, 1990.
3. http://aszem.info/2015/12/giorgo-agamben-mi-menekultek/

5. Szeminárium.
Az utolsó szeminárium a korábbiakra visszautaló, összefoglaló beszélgetés, vita.  Központi, az agambeni antropológiára irányuló kérdésfelvetése: mi a viszony az ember (a beszélő élőlény), az ember-alatti ember puszta élete és az állat/élőlény élete között?
Szemináriumi szöveg: Részletek Agamben: The Open. Man and the Animal c. művéből.

II. IRODALOM/VIZUALITÁS – Nemes Z. Márió (ELTE, Esztétika Tanszék)
Állatkert és emberpark – A domesztikáció mint antropotechnika

A szeminárium során olyan irodalmi és képzőművészeti műveket fogunk elemezni, melyekben megjelenik az állat és ember közti határvonalak elmosódása, az állattá-változás eseménye, az ember/állat hibridek jelenléte. A műveket egyszerre értelmezzük majd esztétikai, antropológiai és pszichoanalitikus szempontokból, hiszen az állat-ember témája a kortárs tudományközi diskurzusok központjában áll.

Irodalom:
Sigmund Freud: Totem és tabu, fordította dr. Pártos Zoltán, Belső Egészség Kiadó, 2011
Gilles Deleuze-Félix Guattari: Kafka - A kisebbségi irodalomért, fordította Karácsonyi Judit, 2009, Qadmon Kiadó
Wolfe, Cary: Animal Rites – American Culture, the Discourse of Species and Posthumanist Theory, The University of Chicago Press, 2003.
Haraway, Donna J.: Kiborg kiáltvány: tudomány, technika és szocialista feminizmus az 1980-as években, fordította Kovács Ágnes, Replika 2005, november, 107-139.

III. SZÍNHÁZ – Darida Veronika (ELTE, Esztétika Tanszék): Az állattá-válás színterei

A kurzus témáját az adja, ahogy a kortárs színházban megjelenik az állat figurája, mind az eltérő színtereken, mind a posztdramatikus szövegekben. Mennyiben jelenthet az állat túllépést az emberi paradigmán, hogyan tágíthatja ki az észlelés és az érzékelés határait? Milyen új tapasztalati mező tárulhat fel a révén? Miként alakítja át a hagyományos ábrázolás és befogadás elméleit?
Végül, utópiákat vagy disztópiákat hozunk így létre? Csodálattal vagy félelemmel telve kell néznünk az animalitás új lehetőségeit?

Kurzusterv (még bővülhet és változhat)
1.    Előzmények – Politikus és szimbolikus állatok (Ionesco: Rinocéroszok, Botho Strauss: A park, Robert Wilson és Peter Brook rendezései, Gilles Aillaud díszletei)
2.    Kutyák, lovak, stb. – A beszélő állat (Előzmények: Virginia Woolf, Gertrude Stein, T.S. Eliot; Kortárs színház: Kleist/Tasnádi István: Közellenség, Háy János: A Senák, K2 Színház: Dongó, Matthias Langhoff, Romeo Castellucci rendezései)
3.    Csúszómászok, férgek, stb. –  Nevetséges szorongások (Kafka/Kárpáti Péter: Én, a féreg, Szputnyik: Leselkedők - Panico insecto, Jan Fabre és Rodrigo Garcia botrányos rendezései)
4.    Posztdramatikus madarak – Hang- és testképek (Heiner Müller: Képleírás, Caryl Churchill: Az iglic, Merce Cunningham, Pina Bausch, Nagy József táncszínháza)
5.    Állat az emberben (Bernard-Marie Koltès és Valère Novarina dramaturgiája)

Gyakorlati tudnivalók:
Minden szeminárium két részből áll: egy szöveg- és egy előadásközpontú közelítést kínálva.
A tematika mostani formájában csak egy ajánlat, a hallgatók is hozhatnak más szövegeket.
Kötelező olvasmányok:
Ionesco: Rinocéroszok
Botho Strauss: A park
Tasnádi István: Közellenség
Kárpáti Péter: Én, a féreg. Kafka-kabaré
Heiner Müller: Képleírás
Caryl Churchill: Az iglic
Bernard-Marie Koltès: A gyapotmezők magányában
Valère Novarina: A test fényei

Néhány elemzésre kerülő előadás:
Robert Wilson: A süket pillantása, La Fontaine meséi
Carrière/Peter Brook: A madarak tanácskozása
Romeo Castellucci (Societas Raffaello Sanzio): Tragedia Endogonidia, Utazás az éjszaka mélyére
Jan Fabre: The Power of  Theatrical Madness
Rodrigo Garcia: Accidents: tuer pour manger
Merce Cunningham: Beach Birds
Pina Bausch: Tavaszi áldozat
Nagy József- Szelevényi Ákos: Hollók
Koltès/Chéreau: Dans la solitude des champs du coton
Novarina: Le discours aux animaux