Kedden töltötte be századik életévét, de a cukrával még nincs baj, lábai viszont már nem annyira bírják, ezért be kell szereznie egy kerekesszéket. Világéletében serény volt, ma sem elég a 24 óra – mondta el a sepsiszentgyörgyi Lázár Viktória.
A százéves Lázár Viktória ma is tele van erővel és energiával. Szerinte sok titka van a hosszú életnek, de keveset árult el belőle, viszont úgy érzi, ki Istenben bízik, nem csalatkozik.
Sepsiszentgyörgy önkormányzata felköszönti a századik életévüket betöltő városlakókat, ez alkalomból Sztakics Éva Judit alpolgármester kereste fel otthonában a ma már egyik lányával élő Lázár Viktóriát. A néni szívesen mesélt gyerekkoráról, kiderült többször is volt a „halál kapujában”, de aztán valahogy mindig úgy alakult, hogy megmenekült.
1914-ben Bereckben született – még Háromszék vármegye volt akkor. Férjével éltek Bukarestben, Marosvásárhelyen, végül Sepsiszentgyörgyön telepedtek meg. Azt is elmesélte, hogy az elsők között igényelte a magyar állampolgárságot két évvel ezelőtt. „Nehéz volt az elmúlt száz év, volt jó is, rossz is, ne gondolják, hogy bőségben nevelkedtünk, gyerekként is sokat kellett dolgozni, ne sértődjön meg ezért senki, de ma már kényesebbek a gyerekek” – mondott véleményt a máról Viktória néni, de jó tanáccsal is szolgált: nyelveket kell tanulni, ő nemcsak magyar, hanem a nevelőapja javaslatára román iskolába is járt, nem is volt sosem gondja a román nyelvvel, megtanította a gyermekeinek is. Nem elég a 24 óra, mai napig a főz, rendezi magát, novemberig rendszeresen kijárt, de immár úgy érzi kerekesszékkel merészkedne inkább ki az utcára. 99 évet mentek – mutatta lábait, hozzátéve hogy, sok minden volt ebben a száz évben.
Lázár Viktória néninek négy gyermeke, három unokája, öt dédunokája, két ükunokája van, a századik születésnapjára pedig egy szépen összeszerkesztett fényképes könyvet kapott tőlük ajándékba.
Forrás: Székelyhon |