A felnőttek beszédtémáira is odafigyelő kisiskolás egyik nap diadallal jelentette be: ő is szavazott az Év Fájára, természetesen a köpeci szilre, hiszen háromszéki. Ezen túlmenően kiderítette, hogy az osztályból kinek van otthon számítógépe, és megbeszélték azt is, ki-ki leadja a maga egyéni szavazatát. Egy gépről egyszer és egy szavazatot.
A történetet elmondtam a köpeci szil benevezését kezdeményező Demeter Zoltánnak, aki gondolkodás nélkül replikázott: a srácnak meg kellene látogatnia Erdővidéken a köpeci szilt, bizonyára a famatuzsálem örülne a látogatásnak. Most úgy tűnik, hogy a meghívottak körét osztálykirándulásra kellene bővíteni, hiszen a versenyző fa esélyét többen is növelték és növelik a hónap végéig leadott szavazataikkal.
Erre az iskoláshírre épült rá egy másik hasonló információ: Háromszékről még az "átkos" korban áttelepedett, és lapunk internetes kiadását naponta olvasó sokunokás budapesti és főváros közeli illetőségű családban mindannyian a köpeci szilre szavaztak.
Ez a hír aztán továbbgyűrűzött: olvasom, hogy egyik, Baróton gyakorlatozó németországi erdőmérnökjelölt is részt vett a köpeci szil környékének rendberakásában.
A fa honlapjához kapcsolódó fotókat is nézem: s örömmel nyugtázom, hogy nagy csapat erdővidéki nagydiák készít csoportképet a fa környékének szakemberek irányította rendbetétele után.
A 35 méter magas, mintegy háromszáz esztendős szilfaóriás, amely túlélte az Európát végigpusztító szilfavészt, átélte az itt élők annyi és annyi megpróbáltatását, így gyönyörű, az alája sereglő fiatalokkal, az őket ideszólító idős emberekkel. Az az érzésem, hogy a köpeci szil valóban örül az őt körülölelő fiataloknak és szépkorú megmentőinek.
Mert a fa, ha őt szeretik, azt viszonozni tudja.
Úgy hírlik, hogy Az év fája Romániában internetes szavazással lebonyolított megmérettetésben Temes megye és – a köpeci mezei szil révén – Háromszék között dől el a verseny, eddig a tizenkét esélyes fa közül ez a kettő kapta a legtöbb szavazatot.