Sepsiszentgyörgy a történelmi Háromszék legjelentősebb városa, ma Kovászna megye székhelye, Erdély legnagyobb magyar többségű városa.


A város története dióhéjban


 Sepsiszentgyörgy környékén már a kőkorban éltek emberek  és a vidéken egyaránt fellelhetők különféle vándornépek nyomai. A település első írásos említése 1332-ből származik, nevét templomának első védőszentjéről, Szent György lovagról kapta. Városi címet 1461-ben kap, melyet majd  kiváltságos város címmel egészít ki 1492-ben Báthory István erdélyi fejedelem. Városi kiváltságait Sepsiszentgyörgy csak nagy nehézségek árán tudta megtartani, a szomszédos szász nagyváros, Brassó minduntalan arra törekedett, hogy Szentgyörgytől megvonassa a vásártartás jogát.

Sepsiszentgyörgyöt története során sokszor elpusztították, az 1658-as tatárjárás, valamint az 1661-es török dúlás elpusztította az épületek java részét és a lakosságnak csak töredéke maradt életben. A késő középkorból ránk maradt feljegyzések tanúsága szerint a mezőváros lakossága nagy nehézségekkel küszködött, tizenhét hónapos szárazság, éhínség és pestisjárvány tizedelték a lakosságot.

Mária Terézia uralkodása alatt a császárnő rendelete alapján a székelyeket határőrségekbe szervezték, a katonákat erőszakkal sorozták be, a szolgálatot megtagadókra hosszú börtön várt. Sepsiszentgyörgy lakosságára nemcsak a katonáskodás nehéz terhe hárult, hanem a katonaság  eltartása is. Részben ezzel is magyarázható az a lelkesedés, mellyel a szentgyörgyiek részt vettek az 1848-as szabadságharcokban.

Az 1848-as forradalom a város történetének egyik legjelentősebb történelmi korszaka. A mai Megyei Könyvtár épületében hangzik el a híres mondat, miszerint „Lesz ágyú”. Gábor Áron, a forradalom egyik legendás alakja háromszéki öntőműhelyekben gyártott ágyúival jelentősen hozzájárul az önvédelmi harc ideiglenes sikeréhez. Városunkat maga Bem tábornok is felkeresi, a szabadságharcot azonban hamarosan vérbe fojtják az osztrák és orosz csapatok.

A forradalom után a megtorlás kegyetlen időszaka következik, ekkor semmisül meg Háromszék teljes levéltára, a városéból is alig sikerül megmenteni valamit. Az orosz és osztrák katonák a levéltár vaskos köteteit kockakőnek használják a város sáros utcáin. Sepsiszentgyörgynek tetemes hadisarcot kell fizetnie, a vezetőket kivégzik,  a vagyonelkobzások és a bebörtönzések mindennaposak ebben az időszakban.

A normalitás a város életében a Bach rendszer bukása után következett be, amikor hosszú idő után a város újra fejlődésnek indulhatott. 1861-ben választják a város első polgármesterét és a helyi tanácsot. Ezután gyors fellendülés következett, megépült a Székely Mikó Kollégium, megalapították a Székely Nemzeti Múzeumot, árvaház és kórház is épült.

Sepsiszentgyörgy volt az első Székelyföldi város, ahol szövőgyár indult, és ugyancsak az első település volt Háromszéken ahová bevezették az áramszolgáltatást, valamint Szentgyörgyön avatták fel az első rokokó stílusban kivitelezett állandó színpadot, egész Erdélyben harmadikként, Kolozsvár és Dés után. Nálunk alakult meg tehát az első székely színház.

Sepsiszentgyörgynek illusztris díszpolgárai voltak, így Jókai Mór és maga Kossuth Lajos is.

 „Hálás köszönettel veszem Sepsiszentgyörgy város által díszpolgárrá történt megválasztásom oklevelét. Kiket arról a földről hallok megszólalni, hol Gidófalva és Szentgyörgy közötti Szépmezőn Gyertyánffy ezredes vezérlete alatt a derék székely huszárok az utolsó emberig meghaltak a hazájukért, mint egykor Thermopilae hősei. Vigyék meg az összes székelynek szíves üdvözletemet és reám való emlékezésükért az én hálámat”.  Kossuth Lajos

 A huszadik században bekövetkezett drámai változások eredményeképpen Sepsiszentgyörgy Románia részévé vált a trianoni döntés után. Rövid ideig, 1940 és 1944 között, a második bécsi döntés eredményeképpen Magyarországhoz tartozott. A második világháború után Észak-Erdélyt újra Romániához csatolták, így lett Sepsiszentgyörgy is újfennt Románia része. 1952 és 1960 között Sepsiszentgyörgy a Magyar Autonóm Tartomány része, 1960-ban átkerül a Sztálin Tartományból lett Brassó Tartományhoz, majd az 1968-as megyésítés során megalakított Kovászna megye székhelye lesz.  

A szocializmus évei, a szocialista városfejlesztés jelentősen módosította a korábban sajátos mezővárosi jelleget, ezek az átalakulások nem voltak igazán kedvezők, de az elmúlt tizennyolc évben a városvezetés sokat tett Sepsiszentgyörgy modernizálásáért, és a jelenlegi adminisztráció is hasonló szellemben kíván cselekedni.


Sepsiszentgyörgy ma


Sepsiszentgyörgy ma megyeszékhely, a régió egyik legígéretesebben fejlődő városa. A város lakossága 62 370 főt számlál, a nemzetiségi arány a következőképpen oszlik meg: 46 112 magyar, 14 178 román és ezernél valamivel több roma nemzetiségű polgár.

A háztartások száma összesen 23 253, melyből 99% rendelkezik villanyárammal, 95% rendelkezik ivóvízrendszerrel és a háztartások 67% csatlakozott a szennyvízcsatornarendszerre. A város rendelkezik sportcsarnokkal, atlétikai pályával, teniszpályákkal, stranddal, fedett uszodával és a közeli Sugásfürdőn sípályával is.

A művelődési és kulturális intézmények közül a Tamási Áron és az Andrei Mureşanu színházak, a Háromszék Táncegyüttes, a Székely Nemzeti Múzeum, a Kónya Ádám Művelődési Ház, a Bod Péter Megyei Könyvtár, a Gyárfás Jenő Képtár és a Míves Ház a legfontosabbak.

Városunkban 1 bölcsőde, 7  óvoda, 8 napközi otthon, 3 elemi és 7 általános iskola van. A középfokú oktatás 5 elméleti, valamint 5 szakközépiskolában történik. A legrégebbi ezen intézmények közül a Székely Mikó Kollégium.
Sepsiszentgyörgyön felsőfokú oktatás is folyik, a Babeş-Bolyai Egyetem kihelyezett tagozatán Közigazgatási és Üzleti Tudományok Kara, Környezettudományi Kar és a Politika, Közigazgatás – és Kommunikációtudományi Kar.

Városunk a kiegyezés után kezdett iparosodni, az Első Székelyföldi Szövőgyár megalakulásával. Valamivel később, 1879-ben kezdi el működését a Dohánygyár. A Brassó-Kézdivásárhely és a Csíkszereda felé vezető vasútvonal kiépítésével (1891-1897) Sepsiszentgyörgy is bekapcsolódik az országos vasúti hálózatba. 1905-ben épült az Olt-híd, 1908-ban pedig megindult a városi áramszolgáltatás.

A huszadik század hetvenes éveiben újabb jelentős beruházásokra került sor, több nehézipari üzemet létesített a bukaresti szocialista vezetés. Ezek közül a legfontosabb az autóalkatrészeket és célgépeket gyártó vállalat és az autóvillamossági alkatrészeket és villanymotorokat gyártó üzem. Ekkor kezd termelni a bútor és a műanyaggyár is.

A kilencvenes évek elején a tervgazdaságot felváltotta a piacközpontú gazdálkodás, ez sok ipari egység bezárását jelentette. Az utóbbi években azonban egymást követték a főként külföldi tőkével megvalósított, többségükben zöldmezős, könnyűipari (készruha és kartongyártás, textília) és építőipari beruházások.

Sepsiszentgyörgy határában található Sugásfürdő, mely létrejöttét különleges ásványizeinek köszönheti. A sugásfürdői vizekben vulkanikus eredetű széndioxid van, kémiai összetételüket meghatározzák a helyi kőzetek. 1840 körül aranyért kutattak a környéken, s bár csupán csillámot találtak, a kiásott bányatárnából széndioxid gáz tört elő, melyről a szakemberek megállapították, hogy hasznos gyógygáz és így mofettát építettek hozzá. Ezután sok villa, valamint tekepálya, vendéglő, zenepavillon épült.

Sugásfürdőn ma kijelölt turistaösvények vannak, melyek egész évben járhatók. Télen a téli sportok kedvelői látogathatják, sílift és világítással felszerelt pálya várja a síelőket.

Sepsiszentgyörgyön három, kettő és egycsillagos szállodák, valamint két és egy margarétás panziók közül választhat az idelátogató. Szórakozásra, kikapcsolódásra biztosít lehetőséget a szabadidős központ, melyben fedett uszoda, szauna és aerobik terem található. A városközeli falvakban lovaglási lehetőség is van.  Sepsiszentgyörgy kiváló vendéglőkkel is büszkélkedhet, ahol többnyire a hagyományos székely konyha sajátos ízvilágával ismerkedhet meg az idelátogató.