Szent György Napok 2016
ÁPRILIS 16 – 24.
2016-04-24:
Elefántdübörgés 37 év után


A magyar zenetörténet legendás együttese, az Európában egyedülállóként 37 éve változatlan felállásban játszó Karthago igazi zenei csemegét nyújtott szombat este a Főszínpad előtt, mellett és mögött tolongó rajongóknak, akik a „császti lászti, császti lászti, Karthago gumi lászti” üdvrivalgást egy emberként skandálták. A rock őrületes elefántjai, Szigeti Ferenc zenekarvezető (gitár, ének), Takáts Tamás (ének, szájharmonika), Gidófalvy Attila (billentyűk, ének, gitár), Kocsándi Miklós (dob, ének) és Kiss Zoltán Zéro (basszusgitár, ének) a „kevés szó, sok zene” szlogen értelmében másfélórás szuperkoncertet adtak.

A Karthago ikonikus dalai mellett új szerzemények is felcsendültek, hiszen: „A Karthago most is jó, és most is készít lemezeket!” A zúzós számokra való tombolás mellett felemelő volt többezer emberrel együtt dúdolni, hogy „de ugye eljössz még, ha hallod majd az elefántdübörgést”. A zenekar így vallott dalban érzéseiről: „Jó tudni annyi év után, hogy van barát/Ki melletted áll és muzsikál/Így élünk mi 30 év után és szól a dalunk jó barát,/Harminc év után, harmincHÉT után.”

Mit gondol a zenekarvezető, mi az, ami 37 éven keresztül összetart egy zenekart?

A barátság. Mi nagyon jó barátok vagyunk. Emellett a zene szeretete és a tolerancia. Nagyon jól ismerjük egymást, megtanultuk egymást tolerálni, tisztában vagyunk egymás habitusával, világnézetével, vallásával és rigolyáival is, ezeket pedig elfogadjuk, nem akarjuk a másikat megtéríteni, megváltoztatni. Ez az első és legfontosabb összetartó erő.

Ma is születnek új Karthago dalok, milyen mondanivalója van közel négy évtizednyi munkásság után egy együttesnek?

Mi nagyon szeretjük és a közönségünk is nagyon várja a koncerteken a régi dalainkat, a nagy Karthago-himnuszokat, az Apáink útját, a Lépd át a múltat, a Requiemet, ezeket soha nem hagyjuk ki a repertoárból. Nem vagyunk egy minden évben lemezt gyártó zenekar, négy-öt-hat évente rukkolunk elő új albummal, attól függően, hogy van-e megfelelő minőségű és mennyiségű zenei és szövegbeli mondanivalónk. Mi viszonylag kevés semmitmondó szerelmes dalt írtunk, a társadalmi problémák, a fiatalság helyzete foglalkoztat bennünket, mert bár mi már nem vagyunk fiatalok, szeretjük őket és nagyon örülünk, hogy ők is szeretnek minket, hiszen nagyon sok fiatal jön el a koncertjeinkre.

„Nem akarom devalválni a zenekart, ezért nem játszunk mindenhol” – nyilatkozta. Ezek szerint Sepsiszentgyörgy nem akármilyen hely?

Kis klubokban és sörfesztiválokon nem játszunk, de itt, ma este Sepsiszentgyörgyön többezer ember hallgatott minket. Azt hiszem, ennyi ember előtt bátran játszhat a Karthago!

„Egy hosszú távú karrierben nagyon sok munka van, rengeteg megalkuvás, alázat és türelem” – vélekedik. Mi az, amire a Karthago gondol, amikor azt énekli, hogy „áruló nem leszek, ilyet soha nem teszek”?

A minőséget illetően soha nem leszünk megalkuvók. Nem adjuk lejjebb, mi minden koncertre úgy készülünk fel és minden koncertet úgy játszunk végig, mintha ott akarnánk, azon a helyszínen befutni. Mindig ott akarunk a legjobbak lenni, ahol éppen vagyunk. Egyszer Balatonlellén játszodtunk, és bejött két fiatal srác az öltözőbe, ők mondták nekem először, hogy: „Annyira energikusan játszodtatok, Feri, mintha itt akarnátok befutni.” Én pedig büszkén és boldogan válaszoltam, hogy igen, mi itt akarunk befutni. Minden egyes helyen, ahol játszunk, bizonyítani akarjuk, hogy be akarunk futni.

37 év együttzenéléssel a hátuk mögött hogyan zajlik a próbafolyamat?

Nem nagyon szeretünk próbálni, az az igazság, de azért szükséges egy-két napot, egy hetet a felkészülésre szánnunk.

Hogy lehet megírni minden idők egyik legszebb magyar rockballadáját húsz perc alatt?

Valóban húsz perc alatt írtam meg a Requiemet. Az 1981-es székesfehérvári koncertünkön történt tragédia ihletett meg, ahol egy fiatal fiú meghalt. Egy-két napra rá azon tűnődtem, hogyan tudnánk méltóképpen megemlékezni a srácról, ezért fogtam a gitárt, leültem, és szövegestől, zenéstől együtt kész volt húsz perc alatt. Olyan könnyedén jött, hogy ez még a mai napig is hallatszik rajta.

„Egy karrier vette volna kezdetét, ha nem Kelet-Európából származott volna a zenekar” – adott hangot szívfájdalmának az együttes. Mi az, ami mégis kárpótolja a zenekart?

Amikor a közüzemi számláim megérkeznek, akkor sajnálom, hogy Kelet-Európába születtem, de egyébként nem, mert ez egy csodálatos hely. Nagyszerű közönség van, pláne itt, Erdélyországban. Sokáig nem jöhettünk-mehettünk szabadon a Kárpát-medencében, vagy ha igen, akkor éppen csak megtűrtek, de amióta igen, azt tapasztaljuk, hogy itt végtelenül hálásak az emberek. Ez annyira csodálatos érzés, hogy biztos, Amerikában nem élhettük volna át.

Ambrus Melinda





<< előző cikkvissza a főoldalra következő cikk >>
Oldal megjelenítése: 585
© - Szent György Napok 2016 - Szerzői jogvédelem